A Mizar zenekart 2002-ben alapította Sárközy Fanni, Schneider Péter és Pusztai Gábor. Nemcsak a városról, de a zenekar terveiről is beszélgettünk velük.
- Mi a kedvenc helyetek Budapesten?
Fanni: Igyekszem mindig azt kedvelni, ahol éppen vagyok. Szeretem, ha madártávlatból lehet látni a várost, ezért minden magaslati pontot kedvelek (ezért is lakom az ötödik emeleten. (nevet) Szeretek elidőzni a hidakon, ahonnan jó messzire ellátni... Gyerekkoromban sokat lógtunk a Várban, mai napig szívesen járok arrafelé. Alapvetően azokat a helyeket szeretem, ahol régi világok hangulata érződik a levegőben.
Peti: Teljes mértékben belvárosi srác vagyok, viszont mégis természetfüggő. Ezt a kettősséget leginkább a pesti rakparton érzem, mondjuk a Parlament és a Margit híd között. Sokszor ülök ki valamelyik padra reggelizni (kakaós tejes zacskó leharapott csücsökkel, briós), vagy gondolkodni valamiről. Szoktam is mondani a barátaimnak, amikor kilépünk a Falk Miksa utcában a házunk kapuján és elindulunk a Duna felé, hogy „Üdvözöllek az irodámban…” Ők meg így szoktak felelni: „Szép tágas…”
Gábor: Nekem sajnos itt Budapesten nincs ilyen. Ugyan vannak szép és jó helyek, de ettől még egyik sem a kedvencem, nemigen járok egy adott helyre megrögzötten. Ha jól érzem magam, akkor szinte bárhol jó, de nekem leginkább a nyugalom, a természet közelsége és relatív elszigeteltség az, ami kedvenccé tud tenni egy helyet. Például Rákospalotán, a nagymamám kertjében, az ecet- és akácfa árnyékában, egy jéghideg bodzaszörp társaságában... Na, ott már rezeg a léc.
- Több mint húsz díjat zsebeltetek be eddig, melyikre vagytok a legbüszkébbek?
Fanni: Minden díjhoz sok emlék és pozitív érzés kötődik... Én pályánk kiemelkedő pontjainak a Jazzy dalverseny győzelmét, és a franciaországi világverseny első díját tartom... De minden időszakunkban épp ott és akkor az az elismerés volt a leglényegesebb és legfontosabb, amit kaptunk.
Peti: Kétféle zsűri létezik, az egyik azt ítéli meg, vajon neki tetszik-e az adott produktum. Ez nyilván szubjektív megítélés. A másik viszont azt ítéli meg, vajon másoknak tetszik-e majd a zenénk. Mindkét fent említett díjunk esetében a zsűri érdemesnek talált minket, hogy valamilyen formában segítsék további karrierünket, vagyis szélesebb közönséghez juttattak bennünket. Ez nagy megtiszteltetés, hiszen több mint egy egyszerű szubjektív véleményezés.
Gábor: Én személy szerint mindre büszke vagyok. Tán az ember önbizalmának jobban hízelegnek a nevesebb versenyeken elért díjak, de a kicsikért is ugyanolyan keményen megdolgoztunk. És azt hiszem, ez a lényeg.
- Milyen terveitek vannak erre az évre?
Fanni: Elkezdtünk az új lemez anyagán dolgozni. Szövegírás, hangszerelés, meditálás a zenéken. Ez a jelen, a terv pedig az, hogy legyen ebből egy harmadik lemez. Gyönyörű „munka” és kihívás, köszönet érte a sorsnak, hogy van lehetőségünk rögzíteni, és van egy kiadó, aki szárnya alá vesz és örömmel fogadja az anyagainkat. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy minden így együtt van!
Peti: Némi szünet után nekiálltunk Fanni újabb dalainak meghangszereléséhez. Ilyenkor mindig konkrét határidőt szabunk magunknak és azt mindig túllépjük, de nem baj, mert újabbat tűzünk ki. Bár az újabbat is túllépjük, ez motivál minket, és végül csak összeáll az anyag. Tény, hogy nem olyan zenekar vagyunk, akik túl gyorsan összedobnánk egy lemezt. Rengeteg ötletet, eldugott „zenei ajándékcsomagot” csempészünk a dalokba és ez időigényes. Most úgy döntöttünk, hogy decemberre elkészítjük az új lemezt. Tehát várhatóan a jövő év első felére készül el.
Gábor: Amíg jó az idő, én motorozom, aztán majd ha újra összejön a banda, akkor összetesszük amink van és megnézzük, hogy mit lehet kisütni belőle.
A Sziget jazzszínpada mögött beszélgettem Schneider Péterrel, az első Jazzy Dalversenyt megnyerő Mizar gitárosával a verseny óta eltelt időszakról és a smooth jazz hazai meghonosításáról.
2007-ben is hasonló feltételekkel zajlott a verseny, mint most?
Majdnem. Már akkor — nagyon helyesen — úgy találták ki a versenyt, hogy egy kezdő, legalábbis pályakezdő zenekarnak olyan díjakat adhassanak, amelyek kimondottan segíti a csapatot az előrejutásban. Tehát a stúdiólehetőség és a reklámszpot csomag már akkor is nyeremény volt. Ezek jelentős dolog, hiszen óriási anyagi terhet vesznek le a díjazottak válláról.
A nevezéskor gondoltátok, hogy nyerni fogtok?
Nem! Láttuk kik adnak le darabokat és kizártnak tartottuk, hogy díjat nyerünk. Két dalt adtunk le, az egyiket „futottak még” kategóriában, vagyis mi nem láttuk esélyesnek. Azért kettőt, mert akkoriban épp kettő volt készen az akkor rögzítés alatt álló lemezünk anyagából. Az egyik az Újra a parton, a másikra már nem is emlékszem, hogy melyik volt, de arra igen, hogy mi inkább az utóbbit tartottuk esélyesnek bármilyen díjra. Ehhez képest az Újra a parton nemcsak hogy díjazott lett, de megnyerte a versenyt.
Emlékszem, Fanninak (ő a zenekarban a frontgörl) valaki e-mail-ben gratulált a győzelemhez. Neki akkor még fogalma sem volt arról, hogy mi a verseny végeredménye, így akkor elkerekedett a szeme. Így derült ki, hogy megnyertük az első Jazzy Dalversenyt.
Mizar
Mi változott a győzelemmel?
Ez nagyon érdekes. Valamiért az a helyzet állt elő, hogy bár rengeteg versenyen indultunk el, és majd mindenhol dobogós helyezést értünk el, ennek ellenére ez a verseny volt, ami valóban ismerté tett minket. Lehet, hogy azért, mert egy versenyt kevesebben ismernek, mint egy rádióadót, és a győzelmünk után a rádió zenei kínálatán is igen gyakran előfordultunk már.
Akkortájt itthon ez az irányzat szinte ismeretlen volt, annak ellenére, hogy a tengerentúlon nagyon domináló műfajnak számított. Nem nagyon voltak itthoni előadói, talán volt a Back II Black és a United, akik hasonlót csináltak. Mi 2002-óta játszottunk ilyen zenét és nemigen tudtuk eljuttatni a közönséghez, hogy legalább kiderüljön, milyen a fogadtatása. Sőt, még a műfaj megnevezését sem tudtuk belőni. Smooth jazz, jazz pop?!? Abban az évben, amikor bejött a Jazzy Rádió és kiírták ezt a versenyt lényegesen meglendült a szekerünk.
Tehát azt kell mondjam, hogy noha korábban volt tizennyolc különböző díjunk, ez a dalverseny tett minket ismerté, sőt, egy cikkben azt olvastam, hogy végső soron Magyarországon a műfaj meghonosítói között vagyunk számontartva. Ez azért lehet így, mert idő közben rengeteg hasonló zenét játszó zenekar szűnt meg. A Nyolcvanas és kilencvenes években jelentős klubmozgalom virágzott Budapesten, rengeteg élőzenével. Egy klubban akár heti 4-5 koncert is volt és a zenekarok többnyire minimum 4-5 tagú csapatok voltak. Aztán az élőzene kezdett visszaszorulni. Gazdaságosabb lett a karaoke, a D.J., stb… Azok a zenekarok, akik korábban hatalmas bulikat csináltak ezeken a helyeken, szépen megszűntek, vagy műfajt váltottak és duókban, triókban folytatták. Nem volt könnyű dolga azoknak, akik az ezredfordulón kezdtek ezzel foglalkozni, mint például mi.
Mizar
Mit mondanál pár szóban a zenekarról?
Fanatikus. Egy szóval. Tényleg. Sokan azért fáztak ki a zenekarból, mert mi a szabadidőnket is erre fordítottuk, a lóvénkat ebbe toltuk bele, az összes szabad energiánkat ebbe irányítottuk. Ezt az iramot sokan nem bírták követni. Ezért van az, hogy alapvetően háromtagú a zenekar, hiszen az elejétől fogva toltuk a szekeret, és sokan csak akkor csatlakoztak be, amikor a szekér már lendületben volt.
Hét éven keresztül hárman ezt akkor is csináltuk, amikor minden épelméjű zenész rég feladta volna. És volt legalább tíz olyan momentum, amikor tényleg fel kellett volna adni, és mégis csináltuk. Előre menekültünk. Ezért mondom, hogy a csapat fanatikus.
A verseny megnyerése óta is vannak ilyen gondolatok, vagy azóta gördülékenyebb ez a dolog?
Amellett, hogy zeneileg is fejlődtünk és rengeteget tanultunk, ráadásul spirituális értelemben is fejlődtünk. Abban a pillanatban lettünk sikeresek, amikor elkezdtünk igazán tojni arra, hogy mi a visszajelzés, az elvárás, van-e siker. Ma már kizárólag azért játszunk, mert baromira élvezzük, és csak azt csináljuk, amit élvezünk. Így minket semmiféle elvárás, prekoncepció nem köt. Ez picit problémás lehetne, mert eddig két lemezünk jelent meg, ebből a második (Natural Design) a tengerentúlon kimondottan menő lett. Ilyenkor sok zenekar beparázik, hogy valamilyen szintet, iránytartást elvárnak már tőlük a jövőre nézve, de minket ez nem érdekel. Egy a lényeg, hogy kihozzuk magunkból a maximumot, leginkább magunknak megfelelve. És ha ez a közönségnek is tetszik, az fantasztikus ráadás.
Szendőfi Balázs
Játszotok külföldön?
Még nem. Ez iszonyatos pluszköltséget jelentene, és egész egyszerűen nem tudjuk előteremteni a szükséges pénzt. Bár vannak meghívási kísérletek az a szokás, hogy a meghívó fél állja, a szállást, a koncert technikai költségeit, a gázsit, de az utazást nekünk kéne. Ezt eddig nem tudtuk megoldani. De ez az egyik legfontosabb tervünk.
Jó lenne ebből a zenéből megélni, de minőségi kompromisszumok árán nem szeretnénk. Nem tolunk havi három-négy, nyolc-tíz koncertet, ez egy ritkán koncertező zenekar. Annyiból is jó lenne, ha többet játszanánk, akár itthon, akár külföldön, mert a színpadi rutint meg kell szerezni, és azt csak a színpadon lehet.
Van más formációtok?
Sárközy Fanni, aki a zenekar énekese, billentyűse és szerzője zenét tanít alapfokon és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén is. Egyebek emellett Rostás Regina zenekarának is oszlopos tagja, ami azért vicces, mert Regina a 2008-as Jazzy Dalverseny győztese lett. Ugyanebben a zenekarban Szendőfi Balázs (állandó közreműködőnk basszusgitáron) is játszik és zenét szerez. Röhögök is sokat, hogy ha kaputelefonunk lenne „Jazzy család” lenne kiírva: „Csókolom, Jazzy anyuka, lejöhet a Balázs labdázni?”
Gabi a Misztrál zenekar tagja, emellett a Budapest Fesztivál Zenekarban is ütőhangszerezik, tehát ő klasszikus, folk, világzene sőt, rock vonalon is mozog számos zenekarban.
Ők diplomás zenészek, én a magam részéről, hál’ Istennek eljutottam oda, hogy örülök, hogy nem kerültem be a felsőfokú zenei képzésbe. Látom azokat a diplomás zenészeket, akik sok esetben olyan zenéket is kénytelenek hideg profizmussal eljátszani, amit nem igazán szeretnek. Erre nem lennék képes, lélekrombolónak tartom. Így tévés zenei szerkesztőként zeneközelben maradok, zenészként pedig csak olyan zenét játszom, amit tényleg szeretek.
Mizar
Tudnál példakép zenekarokat, zenészeket mondani, akik nagy hatással voltak a zenekarra?
Zeneileg, de inkább hozzáállásban számomra a Back II Black lenne a példakép, akik rájöttek, hogy nem csak a zenét kell megcsinálni, hanem a háttérfeladatokat is nekik maguknak kell ellátni. A hangmérnöki, a színpadmesteri, menedzsmenttel kapcsolatos feladatokat is magukra vállalják. Saját hangtechnikájuk van, minden tag felvállal egy szerepet, és megkerülik a járulékos embereket. Ez nagy találmány!
Ahogy Romhányi Áron (United) mondta: „Ez egy szakkör-ország.” Vagy magad megcsinálod, vagy ne várj semmi jót. Ez azért szerencsére nem mindig van így, de például nálunk Pusztai Gabi lett a hangmérnök, a lemezeket is ő rögzíti, keveri, a hangosításnál is ő az, aki rámondja a végeredményre az áment. A nulláról indult, kitanulta ezt a szakmát úgy, hogy menő stúdióban már azt mondják, világszínvonalon szól, amit csinál.
Meg kellett tanulnunk az önmenedzselést is. Azt, hogyan kell a sajtóval bánni, cikket írni, tárgyalni, szervezni, ütemezni, mindent. Ez a tanulási folyamat még ma is tart, de felvállaljuk.
A külföldiek közül a Jamiroquai-t lehetne említeni. Ugye nálunk egy lány énekes viszi a prímet, ebben különbözünk, de a zenénken érződik az ő hatásuk. Emellett a Mizar muzsikájában van egy kis Enya, egy kis Rippingtones, egy kis Sting fűszer is.
Van olyan magyar zenekar, akiket ajánlanál, hogy érdemes meghallgatni?
Én azt mondom, hogy mindent meg kell hallgatni, nem szabad prekoncepciókat kialakítani. A zenész, hallgató legfontosabb feladata szerintem, hogy más zenészek koncertjeire eljárjon, különben egy zárt világban marad, nem kap egy összehasonlítási alapot, téves képe/énképe lesz.
Azért azt lehet látni, hogy vannak színpadi jelenségek, akik magukkal ragadják a hallgatóságot. Ilyen például Pély Barna, aki harminc másodperc alatt a legdöglöttebb hangulatból rántja ki a közönséget. Bármit is csinál, hiteles, vagyis ő maga is hisz benne és ettől működik.
Azt hiszem a zenében csak az a kérdés, hogy aki játszik, az elhiszi-e, amit játszik vagy csak azért csinálja, mert kell, mert meg akar élni. Ha elhiszi, akkor esélyes, hogy más is el fogja. Ha nem, akkor a felületen marad. Ez a különbség a zeneipar és a zeneművészet között. Hozzáteszem, mindkettőnek van létjogosultsága, csak mi egyszerűen a művészet mellett döntöttünk, és itt nem a profit, a siker a legfontosabb, hanem a zene minősége, vagyis más a prioritás.
Azért érdemes koncertekre járni, mert szélesedik az ember látóköre és egy idő után látni és hallani fogja a különbséget a minőségek között. Ezt csak úgy lehet, ha egymáshoz tudja viszonyítani a produkciókat. A legvacakabb koncertet is meg kell hallgatni, mert utána az lesz a viszonyrendszer alja.
Pusztai Gábor
Van a Jazzy-vel azóta együttműködésetek?
Remek szakmai kapcsolatunk van a rádióval. A Jazzy egyik ars-poeticája, hogy lehetőség szerint preferálja a magyar nyelvű dalokat. A mi második, Natural Design című lemezünk teljes egészében angol nyelvű, de mivel egyetértünk a Jazzy-vel, már elkezdtük a dalokat magyarítani. Egy ilyen számot már le is adtunk Nyolcvanhét nyarán címmel, ez már gyakran szól a rádióban.
Egyébként pedig az általuk szervezett koncerteken ma is örömmel fellépünk. Ha bármit viszünk, azt örömmel fogadják. Ha lemezt teszünk az asztalukra, válogatnak róla, ha single-t, akkor azt játsszák.
A harmadik lemez hol tart?
Még az elején tart ez a történet. Rengeteg zenei ötlet, csíra van. Fanni körülbelül három lemeznyi dalt, vagy dalkezdeményt tett elénk, ezekből válogatjuk ki a következő lemez anyagát. A kiválasztottakat szerintem októberben elkezdjük csiszolni, majd rögzíteni, és vélhetően a jövő év elején kint lesz a lemez. Hozzáteszem, hogy a kiadónk, a Beagle Beat Records elsősorban a tengerentúlra terjeszt, ezért vélhetően ez is teljes egészében angol nyelvű kiadvány lesz. A kiadó profilja az elektronikus formájú terjesztés, de mi mindig szorgalmazni szoktuk, hogy fizikai formában is megjelenjen az anyag. Vélhetően ez utóbbi most saját pénzből finanszírozódik majd. Most már nem megyünk állami támogatásért, mert a mai világ nem arról szól, hogy a jazz zenét támogatnák, és mi nem akarunk siránkozni és könyörögni senkinek. Ha mi magunk meg tudjuk oldani, akkor finanszírozzanak olyan zenekarokat, akiknek viszont ezen múlik a lemezük. Tehát a lemez még gyerekcipőben, de szerintem jövő márciusban ebből kézzel fogható CD lesz.
Sárközy Fanni
Mikor lehet titeket élőben látni?
Fanni jelenleg Japánban zenél, ő szeptember végén tér haza, és szó van arról, hogy ősszel több koncertet is tartunk. A Budapest Jazz Club, a Take Five is szóba jött helyszínként, de konkrétum még nincsen. Sajnos ritkán játszunk, mert mindenki baromi elfoglalt, ez egy szerelem zenekar. De idén rágyúrunk erre a kérdésre is.
A szinte megalakulása pillanatától sikert-sikerre halmozó zenekar – bevett szokás szerint – külföldön lényegesen ismertebb, mint itthon. Noha a hazai megmérettetések valamennyi fődíját – valamennyi kategóriában- bezsebelték, külföldi lapokban többet olvashatunk róluk, s nemzetközi rádióadók repertoárján is gyakrabban hallhatók. Pedig…
Kultusz: A csapat 2002-óta számos megmérettetésen vett részt, igen szép eredményekkel. Mikre jók ezek a versenyek, miket lehet tanulni belőlük, milyen visszaigazolást adnak?
Mizar: A mi életünkben a közönség visszajelzése mellett a szakma rólunk alkotott véleménye is nagyon fontos volt, illetve egy objektív, szakmai kritika, mivel nyilván minden alkotó nehezen ítéli meg saját produkcióját kellő objektivitással. A mi esetünkben ráadásul olyan zenéről van szó, amely akkoriban, (tehát 2007-ben és azelőtt) itthon újnak volt mondható, vagyis még csak összehasonlítási alapunk sem volt, hogy saját magunkat helyesen ítéljük meg. Arra a kérdésre, hogy jók-e ezek a zenei versenyek azt tudjuk válaszolni, hogy nem csak hogy jók, de szinte kötelezőek, hiszen egy induló zenekar számára a legtöbb esetben épp az jelent nehézséget, hogy média-megjelenéshez, fellépési lehetőséghez jusson. Kell egy kezdő lökés, egy első lépés, és mindig azt a legnehezebb megtenni. Egy-egy zenei verseny kapcsán viszont amellett, hogy új és fontos sorok kerülhetnek a zenekar biográfiájába, sok esetben média-megjelenéshez is jut és ez által jó eséllyel fellépési lehetőséghez is. Arról nem is beszélve, hogy egy pályakezdő zenész számára egyszerűen nélkülözhetetlen tapasztalás az az izgalom és feszültség, amit egy verseny előtt érez és az a felhőtlen öröm és sikerélmény, amit utána. Ugyanakkor fontos a zsűri értékelése, konstruktív kritikája is. A „kortársakkal” való találkozás szintén egy olyan pontja a versenyzésnek, amire máshogyan nemigen nyílik alkalom. A versenyeken szerzett élményeinket a nyáresti közös gasztronómiai kalandozások alkalmával sosem mulasztjuk el felemlegetni…
K: Honnan értesültetek a Jazzy Jazz Dalverseny lehetőségéről?
Mizar: 2007-ben indult maga a Jazzy Rádió is, ami akkor egy hiánypótló kezdeményezés volt, mely minden szempontból felkeltette az érdeklődésünket, hiszen amellett, hogy végre alternatívát jelentett a „tuc-tuc” zenét ontó kereskedelmi rádiók között, a mi zenénk 2002-es megalakulásunktól fennálló identitászavarát is sok szempontból a helyére tette. Hallgatóként a rádióból értesültünk a versenyről, méghozzá vélhetően az első hirdetések egyikéből és az nem is volt kérdés, hogy nevezünk a versenyre, csak azon gondolkodtunk mely dalainkkal.
K: Az akkor még az első dalversenye volt a rádiónak. Érződött rajta?
Mizar: Akkoriban még érződtek a dalverseny gyerekbetegségei, amelyek azonban szerencsére nem a verseny lényegét érintették, hanem a körítést. Tehát a díjak nagyon jól lettek kiválasztva, a zsűrizésben már akkor hiteles rádiós és zenei szakemberek vettek részt és a hirdetésnek köszönhetően kellő számban jelentkeztek versenyzők ahhoz, hogy egy díj mérvadónak, rangosnak legyen tekinthető. A kisebb problémák elsősorban a díjátadón voltak érezhetőek. Az ünnepség helyszíne, a Take5 klub volt, amelynek a megnyitóünnepsége, illetve annak a része lett volna maga a díjátadó is. A Take5 egyszerűen nem készült el időre, így az átadó egy héttel elhalasztódott, ez azonban csak a ragasztószagú, faforgáccsal és építőmunkással tele helyszínen derült ki a számunkra az ünnepség meghirdetett időpontjában. A díjátadó ünnepség szűk körben zajlott, és nagy szívfájdalmunkra akkor nem kaptunk oklevelet, így a legfontosabb győzelmünket próbahelyünk dicsőségfalán nem hirdeti semmi.
Egy évvel később az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Rostás Reginának a 2008-as dalverseny kapcsán mi nyújthattuk át a győztesnek akkor már járó oklevelet és a ceremónia során muzsikálhattunk is. Öröm volt látni, hogy a verseny elnyerte méltó helyét és rangját, hiszen akkor már a MŰPA adott otthont a gálának. A széksorok tömve voltak, kitűnő zenészeket hallottunk játszani, maximális profizmust tapasztaltunk minden téren, egyszóval szemtanúi voltunk, ahogy a kezdeti nehézségekből a Dalverseny az ország egyik legméltóbb, legrangosabb ilyen eseményévé válik, amelyen egyébként óriási élmény és megtiszteltetés volt fellépőként is részt venni. Örülünk, hogy ennek tanúi és részesei lehettünk.
K: Mit adott számotokra ez a verseny? Milyen változást hozott az életetekben?
Mizar: A zenekaron belül nincs vita a tekintetben, hogy a Jazzy Dalverseny volt az egyik legrangosabb hazai zenei verseny, amin valaha indultunk. Egyben ez a verseny volt a vízválasztó is, hiszen azóta nem indulunk itthoni tehetségkutatón, mivel ekkortájt jelent meg első nagylemezünk is Leszek én… címmel és így már gyakran emiatt nem felelünk meg a versenykiírásoknak (sok amatőr versenyen a jelentkezés feltétele, hogy a jelentkező ne rendelkezzen még hivatalos kiadvánnyal, mi is ezt tekintjük mérvadónak). Vagyis a hazai zenei versenyek ideje számunkra lejárt egyszerűen azért, mert nem tartanánk sportszerűnek a részvételt. Így a Jazzy Dalverseny szép befejezése volt egy korszakunknak. Más országokban kiírt pályázatokra azonban továbbra is hébe-hóba küldünk nótákat.
K: Egy ilyen megmérettetés szakmai kapcsolatok kialakulására is terep lehet?
Mizar: A verseny kapcsán kitűnő zenészeket ismertünk meg és úgy tűnik, hogy a populáris jazz zenét játszó zenészek már szinte külön baráti kört alkotnak. Rostás Regina zenekarának és a Mizarnak közös tagjai vannak, nagyon jó kapcsolatot ápolunk Ferencz Péterrel, aki a 2009-es Jazzy Dalverseny győztes zenekarának vezetője, a verseny kapcsán ismerkedtünk meg Farkas Zoltánnal (Beagle Beat Records), aki azóta bizalmasa és egyik motorja a zenekarnak és ő második lemezünk (Natural Design) kiadója is, amely így a dalverseny folyományaként jelenhetett meg. Dolgozhattunk a legendás TomTom stúdióban Paczári Károly hangmérnökkel, aki nemzetközi hangzást adott második lemezünknek, illetve bekerülhettünk az Arpeggio koncertszervező cég „istállójába” ami komoly elismerés és rang.
K: Akkor az „Újra a Parton” című dal lett döntős, amely több szempontból is mély nyomot hagyott a zsűriben. Máig úgy emlegetik, hogy „Nemcsak hogy újszerű a hangzása, nemcsak teljesen egyedi a dallama, hanem igencsak előremutató a felfogása és a dallamvitele a jazz mai világában”. Ez a dal kimondottan e verseny kedvéért született?
Mizar: Nem, sőt! Ez a dal kis híján be sem lett küldve a versenyre. Két dalt adtunk be végül, és a másikat sokkal esélyesebbnek tartottuk bármilyen díjra, mivel az tempósabb volt, azt „rádióbarátabbnak” ítéltük. Győzelmünknél csak a nyertes dal lepett meg minket jobban. Az Újra a parton egyébként első lemezünkre készült, amelynek elkészítésén a verseny ideje alatt már dolgoztunk. E-mailt küldtünk akkori kiadónknak, Tóth Csabának és viccelődve jeleztük neki, hogy a lemez komoly promóciós támogatásban fog részesülni, amikor majd megnyerjük a dalversenyt. Aztán teljesen váratlanul tényleg megnyertük… Majd komolyságot erőltetve magunkra felhívtuk Csabát és hanyagul azt mondtuk neki, hogy „hát akkor ahogy azt jeleztük előre, meg lett nyerve a verseny, mi legyen a nyereményként megítélt reklámspot sorozat szövege…?” Azt hiszem, e győzelem mindenkiben növelte a lelkesedést; mi egy kis önbizalmat, megerősítést kaptunk, és a Jazzy-vel is jó kapcsolatot alakítottunk ki.
K: Mit mond a tapasztalat, miért érdemes erre a versenyre nevezni?
Mizar: Mindenek előtt azt le kell szögeznünk, hogy véleményünk szerint a zene nem olyan műfaj, amelyben a versengés az, ami végül eldönti: ki a jó és ki nem. Egy szerzemény nem mérhető és hasonlítható egy másikhoz, és művészi értelemben is nehéz objektíven megítélni. Nyilván szükség van egy bizonyos szintű hangszeres, technikai tudásra, amelynek a megléte megítélhető, de ezen túlmenően saját nyelvezetről, ízekről, önkifejezésről beszélhetünk, amelyek nem összehasonlíthatóak egymással, mindegyik önálló, mindnek maximális létjogosultsága van. Ki versenyeztetne egy babgulyást egy somlói galuskával?! Ugyanakkor itt ellentmondásba is keveredünk magunkkal, hiszen a zene mégiscsak akkor kap értelmet, ha azt meghallgatják és ez óhatatlanul értékítéletet hoz magával. De egyáltalán hogyan minősíthető a zene? A lemezeladások alapján? A lejátszott hangok mennyisége alapján? Mindegyikre tudunk ellenpéldát hozni: Ringo Starr egyesek szerint technikailag nem jó dobos, de mégis bizonyos szempontból ő a legsikeresebb mind közül. A Beatles kétakkordos dalai korszakalkotóak lettek, ugyanakkor sokan vannak, akik elképesztő technikai tudás birtokában „tűvé teszik” hangszerüket és valamiért mégsem válnak sikeressé. Ezek alapján egy zenei versenynek talán akkor van értelme, ha a zenei palettán szereplő színek sorát bővíteni kívánja és haszna talán abban rejlik, hogy a versenyzők saját zenéjüket el tudják helyezni e zenei palettán, összehasonlítva mások munkáival, zenei ízvilágával, esetleg egymásra hatnak alkotásaikkal és könnyebben rátalálnak saját művészi identitásukra.
K: …akkor kiknek ajánljátok?
Mizar: Talán azoknak ajánljuk a versenyt, akik számára első a zene, az önkifejezés, a felfedezés, amit magukban a zene által tesznek és a közönségsiker – bár fontos, de csak örömteli járulékos kísérőjelenség. Így egy paradoxon áll elő, hiszen egy verseny egy külső megítélés alapján létrejövő sikerről szól. De mi baj a paradoxonokkal? Semmi! A zene elsődleges feladata hogy hiteles legyen, amit nem segít, ha a zenész a közönségének vagy a zsűrinek akar megfelelni. Ez különbözteti meg az ipari tevékenységet a művészettől. Illetve, megfelelni vágyásból nincs sok értelme zenét csinálni, valószínűsíthető hogy az „akart” zene nem fog osztatlan sikert aratni. A lényeg éppen az, hogy ellazult állapotban alkossunk. A „kifelé” koncentrálás eleve meggátolja a jó energiák felszabadulását, gátolja azt, hogy valami maradandó születhessen. De bárki is nevez, értékes tapasztalatokkal gazdagodik egészen biztosan, ezért érdemes belevágni.
K: Hogy emlékeztek vissza, milyen volt akkor a mezőny?
Mizar: 2007-es győzelmünk talán épp ettől volt a legváratlanabb. Hiszen Rostás Regina torkában gyémánt van, Bársony Bálint korábbi Back II Black-es koncertjein az első sorokból csápoltunk, Holló Aurél nevét is jól ismertük, stb… A mezőnyben tehát esetenként zenei szempontból példaképeinknek tekintett művészek is szerepeltek. Ez is azt bizonyítja, hogy nem elsősorban technikai felkészültségünk hozta meg a győzelmet, hiszen az indulók között elképesztő technikai tudású, nagy múltú és igazán minőségi, hiteles produkciókat felvonultató művészek voltak.
Ami az emberi oldalt illeti, azt gondoljuk, hogy ez a bizonyos jazz-pop szakmai és baráti kör jóval befogadóbb és nyitottabb, mint más hasonló körök. Talán azért van ez így, mert ezt a zenész közeget főként egészen fiatal muzsikusok alkotják, akik pontosan látják a kirekesztésben rejlő „zsákutca” jelleget.
K: Azóta már a második lemez is kijött, s olasz és tengerentúli rádióadók is játsszák a Mizar-dalokat. Játszik még szerepet az életetekben a Jazzy Rádió? Például azóta is figyelemmel kíséritek a Jazzy Jazz Dalversenyeket?
Mizar: Olyannyira, hogy a Jazzy stábjával nagyon jó, közvetlen és személyes kapcsolatunk van. Hozzátesszük, hogy az ilyen típusú kapcsolat kialakítása más, főleg kereskedelmi rádiók esetében valamiért nem volt lehetséges. Tehát nem csak arról van szó, hogy a Mizar keresi és tartja a kapcsolatot a Jazzy-vel, hanem fordítva, a Jazzy is nyomon követi a Mizar zenekar munkáját és mindig kimondottan örömmel és nyitottsággal fogadják „világmegváltó agymenéseinket”. Hogy ez tudatos magatartás-e a Jazzy részéről, vagy az ott dolgozók habitusának köszönhető, azt nem tudjuk, de mindegy is. Az bizonyos, hogy ez egy felvilágosult, pozitív, nyugat-európai típusú hozzáállás, ami nagyon tisztelendő és példaértékű!
K: Azaz?
Mizar: Második lemezünk anyaga kizárólag angol nyelvű dalokból áll, ám mivel egyetértünk Suri Imre (a Jazzy ügyvezetője) törekvésével, ami a magyar nyelvű vokális dalok előtérbe helyezését illeti, angol dalainkból lassanként magyar nyelvű változatok születnek. A Jazzy-n gyakran hallható, ’87 nyarán c. dalunk is ilyen, melynek eredetije angol nyelven Eighties címen hallható a lemezen. Annak pedig külön örülünk, hogy a mainstream jazz és a könnyűzene közötti szakadékon végre valaki hidat ver, amely hosszabb távon a műfajok közeledését eredményezi sőt, előbb-utóbb a nehezebben emészthető jazz irányzatok közönségének számát is megemelheti. Ez pedig az eddigi erőfeszítések ellenére nem sokaknak sikerült.
Ami a későbbi versenyek helyezettjeit illeti, követjük egymás pályafutását, járunk egymás koncertjeire, esetenként pedig részt veszünk egymás produkcióiban is, tehát szoros a kapcsolat. Tervezünk is egy közös koncertet, amint az elmúlt három év Jazzy díjasai lépnek majd fel.
K: Idén már a franciaországi Nemzetközi 100% Music Songwriting Contest versenyéről hoztátok el szintén az I. helyezést, ezúttal jazz/blues kategóriában. Amihez az olvasók nevében is gratulálok! Ez az első nemzetközi versenyetek?
Mizar: Köszönjük a gratulációt! A verseny jazz/blues kategóriáját No Time To Lose c. dalunk nyerte meg és megint csak abba a helyzetbe kerültünk, hogy a három beadott számunk közül ezt éreztük a legkevésbé díjra esélyesnek, mégis ez győzött. Ez volt talán a második nemzetközi versenyünk, amin elindultunk, korábban egy másik versenyen középdöntőig sikerült eljutnunk, vagyis három beadott dalunk közül kettő a legjobb ötven dal közé jutott. Büszkék vagyunk arra is, hogy a 100% Music Songwriting Contest-en a 9 kategóriában 10-10 döntőbe jutott, tehát összesen 90 előadó közül a Mizar egyedüli magyar formációként nyerte meg végül a jazz/blues kategóriát, vagyis eredményesen képviselhettük hazánkat is! A verseny kapcsán egyébként a kategória győztes Mizar dal felkerült egy válogatás lemezre is, amelyet a szervezők angol és francia kiadóknak, promótereknek és zenei szakembereknek szántak és juttattak el. Ki tudja mi lesz ebből…
K: Miben tér el egy ilyen verseny a hazaiaktól?
Mizar: Nem sok bepillantást nyertünk a nemzetközi zenei versenyek működésébe, de az talán mindenképpen elmondható, hogy a nyugat-európai versenyeken elsősorban piacképes előadókat keresnek, vagyis a zeneipar szempontjai alapján döntenek. Úgy tűnik, elsősorban az olyan zenei anyagokat részesítik előnyben, amelyeket valamilyen szempont miatt eladhatóbbnak ítélnek. Ilyen szempont lehet például európai zene esetében a népzenei, világzenei jelleg, tehát a közép-európai íz, ami nyugaton és a tengerentúlon keresett kuriózum. Nem véletlen tehát hogy a zsűrizésből szinte teljesen kimaradnak a zenészek, a zsűrik tagjai szinte kivétel nélkül producerek, kiadók. A másik fontos érdekesség, hogy a nemzetközi versenyek szervezői minden esetben nevezési díjat kérnek. Mivel számos ilyen nemzetközi zenei verseny hirdeti magát a neten, szerintünk érdemes inkább olyanon indulni, amely nagyobb múltú, ismertebb, tehát nagyobb a garancia, hogy valóban van is mögötte szakmai megalapozottság, nem csak valami pénzszerzési trükk a meghirdetők részéről. Vagyis érdemes válogatni.
K: Megerősíti az emberben a nemzetközi siker realitásának esélyét?
Mizar: Ha olyan zenei produktumról beszélünk, amely egyáltalán érdekelheti a nyugati közönséget, akkor kint sokkal inkább érdemes próbálkozni, mint itthon. A Mizar zenekar például a jelek szerint nyugaton és a tengerentúlon sikeresebb mind idehaza. Például a floridai székhelyű JAZZIZ magazinban, amely a populáris jazz műfajának elismert és mérvadó szaklapja, rendszeresen ott vagyunk valamilyen formában. Hol kiemelt cikket jelentetnek meg rólunk, hol a lap mellékletét képező CD-n szerepeltetik egy számunkat. A nemzetközi szakportálokon ugyancsak cikkek és interjúk jelentek meg rólunk (smoothjazz.com, eurosmoothjazz.com, stb…). Ez a figyelem és nyitottság zavarba ejtő. Amikor levélben megkérdeztük őket, hogy miért van ez így, azt felelték: szeretik a zenénket. Annál jobb érzés egy zenekar számára nincs, mint hogy a világ mérvadó szaklapjainak szerkesztőitől ilyen pozitív kritikát kapjon. Ehhez képest az itthoni nyomtatott szaklapok – talán egy kisebb lapot leszámítva – nemigen foglalkoznak a Mizarral. De ha a rádiós játszások példáját vesszük, akkor is hasonló a helyzet. A kis rádiókat leszámítva idehaza nem szerepelnek zenéink azon rádiók műsorán sem, amelyek közül néhány ráadásul deklaráltan a fiatal hazai előadókat preferálja. A média tehát különös módon általános érdektelenséget tanúsít itthon. Ezzel szemben a kinti (olasz, amerikai, brazil, német, stb…) rádiók több dalt is kiválasztanak a lemezeinkről, és rendszeresen sugározzák azokat. És ez nem csak a Mizar zenekarra igaz, hanem más Jazzy díjas formációkkal is hasonló a helyzet. Ez az a nyitott hozzáállás, ami a nyugatot jellemzi, de amihez mi itthon sajnos még mindig nem lehetünk hozzászokva. Ezek a példák azt mutatják, hogy kint egy dolog számít: tetszik-e a zene vagy sem. Ha igen, úgy az ajtók megnyílnak. Csak az kellene, hogy ez számítson itthon is! Ameddig ez a kirekesztő hozzáállás nem változik itthon, félő, hogy tehetségek vésznek el és értéket létrehozó emberek hagyják itt az országot.
K: …azaz a győzelem további munkára sarkallja a zenekart.
Mizar: Nem csak a győzelem sarkalja további munkára a Mizart. Új dalok vannak születőben, amelyeknek a kidolgozása, hangszerelése most kezdődik és talán jövőre egy új lemez is megszülethet ebből. Addig pedig az élő zenélést, koncertezést tartjuk a legfontosabbnak. Sokak szerint nagy a nyomás rajtunk, hiszen a legutóbbi lemez sikeréből az is következik, hogy bizonyítanunk kell majd a harmadik lemezzel is. De továbbra is azt tartjuk helyesnek, hogy a saját fejünk után megyünk, csak saját magunknak és nem mások elvárásainak akarunk megfelelni. És mindeközben csak reméljük, hogy új dalaink legalább annyira elnyerik majd közönségünk tetszését, mint a korábbiak.
How did this new album and overall concept for
it come about, and what are your ultimate goals with it?
Fanni Sárközy
(songwriter, keyboards and vocals): The title of the album, Natural
Design reflects the approach that we followed throughout the writing and
recording process. We tried to keep the music organic and natural - not
only by using real instruments as much as possible but also by letting
the compositions evolve in a natural way. We mostly relied on our
musical intuition instead of carefully devising every single detail in
advance. Tailoring the arrangements to the lyrics and thereby creating a
natural balance within individual songs was a key point. The objective
was to create music that "lives and breathes".
What are you most proud of at
this point in your life and career?
Péter Schneider (guitars):
Perhaps the greatest accomplishment for any band is when they realize
that they finally have their own sound. I cannot really specify the
elements that make it up - maybe the compositions, the musical
arrangements, the sounds chosen or the combination of all these, but it
is like a fingerprint. Once a band has a recognizable fingerprint, it
suddenly has an identity. What I hear from others and what I tend to
believe is that Mizar has managed to achieve this. I think we are very
lucky with that.
Who currently is drawing your
attention as artists you�e excited about?
Péter: We watch a lot of concert
DVDs these days. Jamiroquai live in Verona, Serious Hits... Live by Phil
Collins, Sting's All This Time, Richard Bona's YouTube videos and
Michael Jackson's This Is It. We obviously draw a lot of inspiration
from these shows, not only musically but also in terms of visual concept
and experience.
Gábor (drums): Kings of Leon is a
recent discovery for me. They have such a unique sound and their
drummer is amazing.
Going back in your life as far
as you can remember, what song or performance is the first you recall
hearing and being affected by?
Fanni: My mom who is a music
teacher made it a point to sing to me when I was in the womb yet. This
was a conscious approach on her part and I am immensely grateful for it.
Later when I was three, I remember she was playing Mozart sonatas on
the piano. I pulled up a chair and climbed up to it so that I could
reach the keys and tried to hit notes that suited the music.
What do you see as the biggest
challenges to the growth of Smooth Jazz in the future?
Péter: There are so many
technology tools available for musicians and producers these days. These
tools are tempting but they may also change the sound of smooth jazz
profoundly. Technology can play an important role in creating and
recording music but we try to keep a balance and stay away from
replacing acoustic instruments like piano, violin or even horns with
machines. The challenge is to know where to be innovative and where to
be conservative and apply these approaches concurrently. We usually
experiment a lot with different sounds but then leave the decision up to
our ears.
If you were asked to pick one
particularly memorable moment from your career, what would it be?
Péter: Definitely the moment when
I first heard our music on commercial radio. I was cleaning windows at
home and the radio was on. And then, between a Diana Ross song and a
George Benson tune, there was our music. I was standing there, with a
sponge in my hand, not believing my ears. That was the first time that a
programmer picked a Mizar track just because he or she liked it.
Emotionally it was a milestone for me.
Lemezbörze Plusz - Mizar: Natural
Design
2009. novemberi szám
Rövid cikk jelent meg második
nagylemezünkről a Lemezbörze
Plusz 2009. novemberi számában.
Zene.hu
Magyar
zenekarról ír a rangos amerikai szaklap - Bravó Mizar!
2009 októbere
Egy mérvadó amerikai jazz
szaklap, a Jazziz 2009. augusztusi számában elismerően mutatta be a
Mizart, ragyogónak titulálta a zenészek szerzői és előadói képességeit,
sőt, a cikk szerint "a közép-európai zenei örökség kiaknázása adja meg
felvételeik egyedi hangzását".
A smoothjazz, pop-jazz műfaját
képviselő Mizar együttes a megalakulása óta (2002) igen szép számú
elismerésben és díjban részesült. 2007-es, Leszek én... című debütáló
albumuk után második lemezük 2009. márciusában jelent meg, és nem
kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy nemzetközi tekintélyre is szert
tegyenek.
Egy hónappal később a Natural
Designt az Egyesült Államokban is kiadták, ami azért is volt abszolút
jogos és ésszerű lépés, mivel a teljes anyag (beleértve a borítót is)
angol nyelven készült.
Ezután egy neves internetes
rádió műsorába is bekerült zenéjük, majd az együttes által is karrierjük
mérföldköveként értékelt online, illetve nyomtatott sajtóbeli
megjelenés öregbítette hírnevüket.
Egy mérvadó amerikai jazz
szaklap, a Jazziz 2009. augusztusi számában elismerően mutatta be a
Mizart, ragyogónak titulálta a zenészek szerzői és előadói képességeit,
sőt, a cikk szerint "a közép-európai zenei örökség kiaknázása adja meg
felvételeik egyedi hangzását". Szintén nagy jelentőséggel bír a zenekar
számára, hogy a magazin mellékleteként megjelenő CD lemezre is rákerült
új albumuk egy száma, a Just For Fun (ami egyébként a Mizar első saját
dala volt a megalakulásukat követően).
Ugyanez a szaklap a 2009. őszi,
negyedéves számában ismét írást közölt a Mizarról és második albumukról,
valamint újra a CD-mellékletre került a Just For Fun. Rendkívül pozitív
kritikát kapott Sárközy Fanni énekesi, billentyűsi és dalszerzői
tevékenysége, és elismeréssel szólt a szerző Schneider Péter gitár-,
Pusztai Gábor dobjátékáról is.
A cikkben hangsúlyos még a
Pálhegyi Máté kalandozó fuvolázása és Szendőfi Balázs áradó
basszgitározása által létrejövő "napfényes, nyugodt hangulat".
Fejes Anna
(Jazziz magazin alapján)
JAZZIZ magazine (USA)
Mizar
Autumn issue, 2009.
Hailing from Budapest, Hungary,
the pop-jazz trio combines a host of European and American influences in
its engaging and athmospheric original music. Singer and keyboardist
Fanni Sárközy provides the guiding for the group with her appealing
vocals and compositions, to which she also pens the lyrics (in English).
On the band's recording Natural Design (Beagle Beat), Sárközy receives
sensitive support from bandmates Péter Schneider and Gábor Pusztai, on
guitar and drums, respectively, and host of guest musicians. "Just For
Fun," included here, boasts a sunny, laid-back vibe thanks to Sárközy's
vintage-sounding Fender Rhodes, the meandering flute of Máté Pálhegyi
and a liquid bass line supplied by Balázs Szendőfi.
fordítás:
A budapesti pop-jazz trió, a
Mizar számos európai és amerikai hatást ötvöz magával ragadó, légies,
saját szerzeményekből álló zenéjében. Az együttes zenei irányát Sárközy
Fanni adja vonzó énekhangjával és kompozícióival, amelyek szövegét is ő
írja (angol nyelven).
A zenekar Natural Design c.
lemezén (Beagle Beat) Sárközy érzékeny zenei támogatást kap a Mizar
másik két tagjától, Schneider Péter gitárostól és Pusztai Gábor
dobostól, valamint a lemezen közreműködő vendégművészektől. A JAZZIZ
lemezmellékletén hallható "Just for Fun" c. daluk napfényes, nyugodt
hangulatot áraszt, köszönhetően Sárközy patinás hangzású Fender
Rhodes-ának, Pálhegyi Máté játékos fuvolaszólamának és Szendőfi Balázs
gördülékeny basszusgitár-játékának.
JAZZIZ magazine (USA)
Mizar
- Natural Design
August, 2009.
Mizar is an award-winning
jazz-pop trio that plays a capturing, progressive blend of jazz,
eighties' pop and world music. With influences ranging from The
Rippingtons, Jamiroquai and Enya being a Budapest, Hungary-based band
they also tap into the rich musical heritage of Central Europe which
renders a unique touch to their recordings. Their international debut
album, Natural Design, showcases the impressive composing and playing
skill of these fine young musicians.
Kultúra.hu
A természetes dizájn híve a Mizar
2009. 06. 16.
Megjelent az I. Jazzy
Dalverseny győztes zenekarának, a Mizarnak a Natural Design című második
nagylemeze.
A jazz harmóniavilágát,
improvizatív jellegét és szerkezeti megoldásait a popzene dallam- és
ritmusvilágával ötvöző Mizar zenekar 2002-ben alakult Sárközy Fanni
(zeneszerző, ének, billentyűk), Schneider Péter (gitár, szájharmonika,
szövegíró) és Pusztai Gábor (dobok, ütőhangszerek) részvételével.
Megalakulása óta a zenekar 8 zenei versenyen összesen 18 díjat nyert,
köztük a budapesti 90.9 Jazzy Rádió 2007-es dalversenyének fődíját.
Első lemezük 2007-ben látott
napvilágot Leszek én... címmel, mely komoly figyelmet kapott a
rádióadóktól és a zenész szakmától. 2009 márciusában jött ki új albumuk.
A Natural Design szintén nagyon kedvező fogadtatásra talált a
kritikusoknál és joggal tarthat számot az igényes könnyűzenére fogékony
zenerajongók érdeklődésére. A kreatív zenei megoldásokban gazdag lemezen
a Jamiroquai, Enya és a Rippingtons kedvelői egyaránt találhatnak
kedvükre való szerzeményeket.
Napvilág.net
Mizar: Natural Design -
Természetes nyugalom
2009. 06. 16.
A Mizar együttes két év után új
albummal jelentkezik, mely a Natural design címet kapta. Hűen a címhez, a
jazz és klasszikus zenét populáris és népzenei elemekkel ötvöző csapat
alkotása nyugalmat sugároz, és hallgatójának tökéletes kikapcsolódást,
elmélyülést biztosít.
Az együttest 2002-ben Sárközy
Fanni (ének, billentyűs hangszerek, szövegírás), Schneider Péter (gitár,
szájharmónika, vokál) és Pusztai Gábor (dobok, ütőhangszerek)
alapította, azzal a céllal, hogy a jazz-muzsikát populáris és klasszikus
elemekkel ötvözve olyan zenei kompozíciókat hozzanak létre, ami a
műfajra szélesebb közönség érdeklődését felhívhatja. "Újra a parton"
című dalukkal 2007-ben eddigi díjaikat (VII. Paksi Pop-rock-jazz
Fesztivál első helyezettje, Belvárosi Jazz Pályázat, LGT Danász Országos
Tehetségkutató verseny díjai, stb.) a Jazzy Rádió Dalversenyén kapott
első helyezéssel egészíthették ki, és betétdalokat is készítettek a
Rövid, de kemény... életem című mozihoz, valamint ugyanebben az évben
jelentették meg első nagylemezüket a "Leszek én..." címűt.
A legújabb, Natural design című
lemez esetében az állandó tagok mellett közreműködik például Szendőfi
Balázs, Barabás Tamás és Baranyi Gergő (basszusgitár), Kollmann Gábor és
Bálint Gergely (szaxofon), Kerek István és Szirtes Edina (hegedű) is,
akik hangszereikkel az együttes zenei világát igyekeznek még színesebbé
tenni. A "Let's call it a day" kivételével, ami a Mizar közös
szerzeménye, a dalokat Sárközy Fanni írta, és ezek, az együttes által
képviselt zenei stílus nemzetköziségének jegyében angol nyelven
csendülnek fel a lemezen. A borító maga is a természetesség és a design
kombinációinak bemutatásával készült.
A Natural design alaphangulatát a
lemezt indító "Eighties" című lendületes dal adja meg, ami
kiegyensúlyozott, nyugodt marad az album egészében, habár a tempó néha
változik, és a dalok témája is olykor borongósra, szomorkásabbra vált,
például a "No time to lose" esetében. A dalszövegek a magány és
kiüresedett, rohanó élet mellett azonban általában pozitívabb, például
szerelemmel, életerővel, önbizalommal kapcsolatos témákat boncolgatnak. A
10 track-ből álló albumot az együttes által közösen írt "Let's call it a
day" című energikus darab zárja, és eddigre már sikerül annyira
elmerülni a lemez hangulatában, hogy vissza is lehet állítani az első
dalra a lejátszót, és újrakezdeni az egészet! Kedvcsinálóként érdemes
egy picit belehallgatni a dalokba az együttes honlapján, és ha valakit
elkap a "Mizar-hangulat", hamarosan megvásárolhatja az albumot a
lemezboltokban, de online rendelésre is van lehetőség.
Népszava Online
Amerikában is működik a Mizar zenéje
2009.
06. 15.
2009 márciusában látott
napvilágot a Mizar zenekar második nagylemeze Natural Design címmel és
noha két évvel korábban a nagyérdemű még az első Jazzy Dalverseny
győzteseként ismerhette meg a formációt és győztes dalukat az "Újra a
parton" címűt, a csapat talán máris nemzetközi sikerekre számíthat. És
nem is lehet váratlan ez, hiszen első nagylemezükkel, a "Leszek én�quot;
cíművel ellentétben az új anyagon kizárólag angol nyelven szólalnak meg
populáris jazz szerzeményeik. Ráadásul a zenekar magját alkotó
hármason, Sárközy Fanni énekes-zongoristán, Schneider Péter gitároson és
Pusztai Gábor dobos, ütőhangszeres művészen túl a CD-n olyan kiváló
vendégművészek működnek közre, mint például Kollmann Gábor, akit a
Budapest Jazz Ocrhestra oszlopos szaxofonosaként ismerhet a közönség, a
nagyszerű hegedűs Szirtes Edina, aki legutóbb épp Presser Gáborral
énekelt (!) duettet, a szintén nem ismeretlen Pálhegyi Máté
fuvolaművész, és még vagy fél tucat hasonló kvalitású előadóművész. A
lemez megjelenését követő hetekben nemcsak a hazai szaksajtó közölt
kimondottan pozitív kritikákat a megjelent kiadványról, de az Egyesült
Államokban működő mérvadó jazz zenei szaklap, a Jazziz is lecsapott a
Mizar-ra és amellett, hogy írást közölnek a zenekarról, A Mizar új
lemezének egyik dalát is szerepeltetik a lap mellékletét képező CD-n. Ez
nem kevesebbet jelent, mint hogy a Mizar zenéje eljut a jazz
őshazájába, ráadásul sok ezer példányszámban olyan közönség kezébe és
fülébe jut, mely kimondottan ez iránt a műfaj iránt érdeklődik.
Elképzelhető tehát, hogy a nálunk csak nemrég divatba jött smoothjazz
irányzatot részben mi, magyarok fogjuk exportálni az azt feltaláló
amerikaiaknak is.
Zene.hu
Natural Design: profi munka a
Mizartól
Második, Natural Design című
lemezüket vettük górcső alá.
Nagyon modern megjelenésű CD- t
tartok a kezemben. A Mizar zenekar immár második lemezéről van szó. Már a
borítón látszik, hogy itt bizony valami nagyon nem szokványosról és nem
átlagosról van szó. A tok kinyitása sem volt hirtelen annyira egyszerű,
de pár másodperc után aztán rájöttem (tessék az oldalán megnyomni,
ahová a PRESS van írva).
undefinedEzek után a lemez
optikai ízlelgetését folytatva kiszabadítjuk a borítót. Ízléses képek a
zenekarról és az információk. De! Minden egyes szó angolul! Mi ebből a
tanuság? A zenekar tagjai cseppet sem a magyar piacra szánták a lemezt.
Vajon miért? Talán azért mert hús-vér emberek játszanak, igazi
hangszereken, profi módon? Igen! Az ilyen muzsikából pedig nálunk
tömegesen nem igazán lehet eladni. Nagy kár ez, dehát ezt orvosolni
valószínűleg az elkövetkezendő párszáz évben nem lehet. Egyébként az
egész CD kinézete olyan, mintha egy külföldi hanghordozót tartanék a
kezemben. Már csak a zenészeken kellene plasztikázni, hogy ne legyen
ennyire magyar ábrázatuk. :)
Pedig a Mizar egy különleges
zenekar. Már csak a felállás is (írjuk ezt is angolosan, az a biztos):
Fanny Sárközy- Vocals, piano, keyboards, Péter Schneider- Guitars,
vocals; Gábor Pusztai- Drums, drum programming. Persze még számos, jól
ismert közreműködő zenész hallható a lemezen. Minden dalt Sárközy Fanni
írt, kivéve a �Let� call it a day� t. Ezt a zenekar közösen követte el,
tájékoztat erről természetesen angolul a borító. No de halljuk, mit rejt
a korong. Tíz dal hallható a lemezen, mondanom sem kell, angolul.
A zenekar hangzás világát
leginkább a jazzy műfajhoz tudnám hasonlítani. Populáris dallamvilág,
könnyű jazz alapokon. Nehéz egy ilyen lemezről írni. Merthogy nagyon jó
kis muzsika ez! Már rögtön az első dal, az "Eighties" megmutatja a
zenekart. Ez a nóta rögtön a kedvencem is lett. Nagyon jó kis dal és a
funkys beütés sokat dob rajta. Fanny kicsit légies hangja pedig nyakon
önti az egészet valami egyedivel. A közepén lévő billentyűszóló meg
igazi mestermunka. Már csak a hangszínválasztás is.
A második "Reborn" című dal
teljesen más stílust vesz fel. Nekem olyan Enya-s lett, de ez valószínű,
hogy a sokszólamú vokál miatt tűnik annak. Ez a sokszólamú, kicsit
vocalistos, légies énekhang pedig ezek után végig kíséri az egész
lemezt. A dal a közepén kinyílik egy zseniális szaxi szólóval. Innentől
más hangvételű is lett a nóta. Kell is, mert elég hosszú, 6.05 perces a
track és nem unalmas.
Egyébként minden dalról
elmondható, hogy nagyon jól megkomponáltak és meghangszereltek. Az
összes nóta mesterien fel van építve, hallatszik, hogy igencsak
hozzáértő emberek gyúrták össze a lemezt. Elég egyedi a hangzásvilág és
az egész légkör, ami a lemez hallgatásakor körbeveszi a hallgatót.
Nyugodt, kellemes atmoszféra ez, ahol minden hangnak megvan a helye.
Ezáltal persze nem egy lendületes anyagról van szó, tehát buliba,
táncoslábúaknak nem való. De hát ez nem is arról szól a Mizar muzsikája.
Főleg a légies énekhang miatt sem képzelhető ez el. Ez az ének nekem
már úgy az ötödik nóta táján kezd unalmas lenni. Nem éltem drogokkal
sohasem, de valószínűleg a �üvet�előnybe részesítő honfitársaink nagyon
szeretnék ez a lemezt, mert annyira más világ ez a muzsika.
Igazából így az ötödik track
táján, az első dalon kívül még nem kaptam fel a fejem semmire.
Egyszerűen jó a lemez. Ez az állapot a �"Love potion" nál tört meg. Ez
megint csak nem egy idegbeteg dal, de nekem kicsit a 80-as évek brit
popzenéjére emlékeztet. Azt pedig szeretem. Ezért az "Eighties" után az
újabb kedvenc lett.
Az "A tale of two hearts" aztán
ismét nagyon relax muzsika. Teljesen leereszt a hallgató agya, miközben
hallgatja. A keleties hegedűszóló pedig még rátesz egy lapáttal. Bár a
szóló vége a sok sáv miatt eléggé szimfónikus hatású lett. Talán egy
szólamba stílusosabb lett volna. Na de nem kötekedek.
A címadó "Natural design" talán
pedig megtöri a relaxációs állapotot. Az első lendületesebb nóta a
lemezen. Mondjuk így a kilencedik track felé, már nem is baj. Itt érzem
újra, hogy történik valami. Bár a dal hajaz egy kicsit az egykori
Pointer Sisters dalok hangulatára, gondolok itt például az "I'm so
excited" re. Nekem ez ugrott be elsőre. Bár én nem Fanny- al
énekeltettem volna ezt a dalt. Talán egy kicsit dögösebb énekhang jobban
illet volna a nótához. De persze nem rossz így sem. Olyan "Mizar-os"
Lehet, hogy csak unalmas ugyanazt az énekhangot hallgatni végig. A
záródal a "Let's call it a day" Ez megint egy lendületes, latinos, sok
ütős, sok zongorás nóta. Egy-két ilyen jellegű dalt még elbírtam volna
képzelni a lemezen. Elég nagy a különbség az első nyolc és az utolsó két
track között. Mintha nem is ugyanaz a zenekar játszaná őket.
Ütősök! Tessék az utolsó dal
közepén hallható percussion- dob szólót lekagylózni. Ha valami hasonlót
tudtok produkálni, akkor már elég jók vagytok. Kegyetlen lett és nagyon
feldobja a dalt.
Mindent összevetve, nagyon profi
munka lett a lemez, még akkor is, ha egy kicsit egysíkú néhány dal,
akkor is, ha egy kicsit altatósabb az eleje és akkor is, ha sok
párhuzamot lehet vonni külföldi, valószínűleg példaképek muzsikájával.
Nem tudom mennyire önállóak a témák, de ez talán nem is lényeg. Hiszen
lehetne boncolgatni minden egyes sort, de ez higgyék el, teljesen
felesleges.
Magasan képzett zenészek, magasan
nagyon jó lemeze ez, magasabb értelmi szintű zenehallgatóknak, magasra
téve a mércét. Zárásként pedig csak annyit. Tudom, hogy a magyar nyelv,
az nem túl zenei. Sokkal jobban ritmizálhatóak és énekelhetőek az angol
szövegek, de én azért meghallgatnék egy-két dal a lemezről magyarul is.
Így hát ennyi angolság után stílszerűen búcsúzok: Thank you for your
attention!
-norro-
b-oldal.hu
Nyomokban Jamiroquait tartalmaz
- nosferato -
Nagyon jó a magyar Mizar új
lemeze, nyomokban olyan, mintha nekem ajánlották volna. Ezért mondom azt
is, hogy nyomokban Jamiroquait tartalmaz, ugyanis a jól emészthetőség
mellett nagyon sok olyan mozzanatot lehet felfedezni benne, amin kezdő
popzenészeket zeneelméletre lehetne oktatni. Ezt nem sok igazán népszerű
előadónak sikerült elsütnie az elmúlt 20 évben, a popzene a 80-as
években szólt utoljára arról, hogy megbolondítják a szerzők, azóta
elment a samplingelés, és a hangzás kevergetésének irányába. Amivel
ráadásul nekem semmi bajom, de külön örülök, ha sikerül ennél jóval
többet még közérthetően becsomagolni.
Ezzel el is érkeztem oda, hogy
megemlítsem: mindjárt az első szám címe "Eighties". Akinek az élete
belelóg egy-egy évtizedbe, vagy át is lóg rajta, azon az komoly nyomokat
hagy, így vagyunk ezzel a B-oldalon, és így van vele a Mizar is. Jöttek
a nevek, ahogy hallgattam, egy kis Joe Zawinul vagy Chick Corea
szintetizátor, egy kis Pat Metheny gitárral éneklés, és még egy csipet
Terrence Hill filmzene feeling is társult emellé! Nekem jelentős részt
ölel fel a 80-as évek döntéselméleti szakaszában az, hogy kitaláljam,
virslit kérek, vagy mirelit pizzát, és hogy a Különben dühbe jövünket
akarom megnézni, vagy 8 epizód Mézga Gézát.
Korábban említettem már a Mizart
itt a B-oldalon, egyszer pozitív ellenpéldaként hoztam őket, amikor egy
elég jól feltetovált, nagyon népszerű és egyúttal botrányosan szar
zenekart szapultunk, később pedig egy tehetségkutatón futottam benne egy
hasonló lelkületű előadóba (Tamarazene). További - számomra - fontos
említenivaló, hogy 18 díj közt a 2007-es Jazzy dalversenyt is ők
nyerték, ez volt az első lemez apropója.
Nem fogok számonként végigmenni,
azt garantálom, hogy érdemes meghallgatni. A Mizar Natural Design című
lemeze nem tartalmaz természetes színezéket, sőt, még a borító különböző
bugyraiban is futónövényekkel benőtt reptéri rideg és fémes indásztriál
építészeti formákat láthatunk. Talán abban reménykedem, hogy valami
természetes tartosítószer azért van a receptben, és a zenekar tagjai
együtt és külön-külön más projektekben sokáig megtalálják a
számításukat.
Nyomokban egyéb zenék apró
hatásait is tartalmazza, nagy örömömre, megpróbálom ezekkel körülírni,
amit hallok.
A Mizar bioédesség hozzávalói:
* 2dl Jamiroquai1,
* két fej Lionel Richie2,
* egy szép kerek BMX banditák
filmzene4,
* 10dkg Incognito5,
* egy teáskanálnyi Sting6,
* egy fuvallatnyi
Ghostbusters6,
* egy Pat Metheny irígykedő
sárgája1,7,
* négy levél ír női hang,
ízlés szerint akár Enya7,
* egy kerek perec Katitól és
az Eperfagyiról7,
* a végén smooth jazzel
finomítsuk, pl. Dave Sanbornnal8,
* sütés közben saját
Queenjével locsoljuk meg9,
* néhány PC játékra
emlékezzünk vissza, amíg dagad9,
* ha kisült a CD, hagyjuk
állni a Caribbean Jazz Project otthonában10!
Aki a durva hangszeres bemutatóra
kíváncsi, a 10-es számmal indítson! Engem második hallgatásra két szám
győzött meg arról, hogy még jópárszor meghallgatom ezt a lemezt, azzal
együtt, hogy nem szokásom. Ezekből egy részletet itt meghallgathattok:
az egyik a Love potion6, a másik a Natural design9 (na milyen a zene,
meggyőző?). Utóbbinál (a) The Incredible Machine és (a) The Lost Vikings
PC játékok MIDI zenéiből is volt egy lapáttal, a 90-es évek közepe ugye
egy külön korszak volt ebből, hiszen már túl voltunk a C64 hangchipjén,
a SID-en, de mp3 lejátszásra még nem voltak alkalmasak a gépek, ennek
megfelelően eszméletlen izgalmas játékzenéket tálaltak évekig ugyanazon a
dögunalmas 128 hangszínen, ami a későbbi MIDI csengőhang korszakot is
bőven megszégyeníti.
A zenekar történetéről és
hátteréről a kiadó BeagleBeat Records oldalán olvashattok röviden,
további számrészletekbe belehallgathattok a SONGO zeneáruházban, a
teljes lemezt pedig a Musicland vagy a Bookline kínálatából könnyen be
lehet beszerezni. A zenekar oldalai:
* http://www.mizarmusic.hu/
*
http://www.myspace.com/mizarband
Zene.hu
2009 március 18.
Akár tudatos, akár véletlen
választás eredménye, a Mizar zenekar keresve sem találhatott volna
találóbb címet új albumához, mint a Natural Design, azaz Természetesre
tervezett, vagy Természetes �izájn� Nem elsősorban az akusztikus
hangszerek bőséges és kreatív használata miatt, hanem mert a lemez
dalainak közös jellemzője a természetesség, amely mind a
hangszerelésben, mind a kompozíciók felépítésében tetten érhető.
Sárközy Fanni, a Mizar
zeneszerzője és szövegírója 2008 tavaszán kezdett el dolgozni az új
szerzeményeken, amelyek aztán több hónapnyi közös zenélés, közös
gondolkodás után nyerték el végső formájukat. Mégis, az egész folyamat
során sikerült megőrizni, �rissen tartani�az inspirációt, újabb és újabb
zenei ötletekkel gazdagítani a megszólalást, ugyanakkor nem túlérlelni a
dalokat.
A hangszerelés alakulásával
újabb és újabb vendégzenészek kaptak meghívást a közreműködésre, s
valamennyien kitűnően, a Mizar zenéjét értve és gazdagítva oldották meg a
feladatot. Csak néhányukat említve hallhatjuk az albumon Szirtes
Edinát, a Fabula Rasa fantasztikusan tehetséges hegedűsét, aki nemrég
Presser Gáborral énekelt duettet a Sportarénában, vagy basszusgitáron
Barabás Tamást (Djabe), Baranyi Gergőt (Nox) és Szendőfi Balázst (a
Mizar állandó vendégét), fuvolán pedig Pálhegyi Mátét.
A hangszeres felvételek zöme a
Mizar saját stúdiójában készült, ahol az együttes dobosa és
ütőhangszerese, Pusztai Gábor látta el a hangmérnöki teendőket. Hála a
Tom-Tom stúdió támogatásának �amelyre a zenekar a 90.9 Jazzy rádió 2007
es dalversenyének megnyerésével szerzett jogot �a keverés végső fázisa
és az utómunkák ideális körülmények között, a kitűnő hangmérnök és
zenész, Paczári Károly irányításával és részvételével zajlottak. A Mizar
harmadik tagja, Schneider Péter gitáros is biztosította magát a
szakbarbárság vádja ellen, hiszen ő végezte az albumborító grafikai
tervezését, az album zenei színvonalához illeszkedő gondossággal.
A hazai közönség megértésében
bízva a zenekar és a kiadó közösen döntött arról, hogy az album dalai
angol nyelven szólaljanak meg. Mivel a Mizar által képviselt nu-jazz,
vagy jazz-pop irányzat a világ minden táján komoly közönséggel
rendelkezik, magától értetődő lépés a nemzetközi terjesztés, amely a
digitális zeneáruházak korában minden nehézség nélkül megoldható. Az
angol nyelvi lektorálást Mike Kelly, a hazánkban élő és dolgozó
szigetországi színész végezte, aki művészi szempontok alapján is
csiszolt a szövegeken.
BPkoncert.hu
2008 novembere Koncert a 2008-as Jazzy Dalverseny Díjátadóján - MÜPA
"...De hogy mi az az igényes
jazz, csak kiderült a végére. A tavalyi dalverseny-nyertes Mizar mintegy
20 perces koncertet adott. A frontember Sárközy Fanni billentyus,
énekes vezette zenekar (Schneider Péter, gitár, Pusztai Gábor, dobok, és
Szendofi Balázs, basszusgitár) vidám dalokat vezetett elo olyan
könnyedséggel és energiával, amit nem minden vasárnap hallani. Életöröm
és jókedv, játékos zenei megoldások, remek szólók, kellemes énekhang,
mindez izzadságszag nélkül, könnyedén. Soha rosszabb míves popzenét nem
kívánok senkinek..."
Gramofon
2008 júniusa Mizar: Leszek én... (lemezkritika)
"A Mizar viszonylag új csapat, s
még inkább újszerű, már ami a szellemiségét illeti. A zenekar 2002-es
megalakulásakor rögtön tehetségkutatót nyert, majd díjakat néhány hazai
versenyen, és bekúszott a rádióadók műsoraiba. A tagok, Sárközy Fanni
(billentyűs hangszerek, ének), Schneider Péter (gitár, szájharmonika) és
Pusztai Gábor (dobok, ütőhangszerek) által kijelölt cél nem újdonság a
honi jazzben: művészileg színvonalas és tartalmas, ugyanakkor mindenki
számára befogadható zenét alkotni, egyéni és egyöntetű stílusban. Új
albumukat hallgatva érezhető, hogy törekvésük jóval előbbre tart a
kísérletezésnél, s itt a hangsúly a befogadhatón és az egyénin van.
Igényes, könnyen értelmezhető muzsikájuk rádióbarát dallamokkal
egyensúlyozik a smooth jazz és a jazzpop határán. Sajátosan,
szórakoztatóan eklektikus. Könnyed, szellemes, kikapcsol. "
LK
Zenész magazin
a Leszek én... -ről
2008. március 1.
"Volt a Jazzy Rádiónak egy
dalversenye, ami úgy kellett a magyar jazznek, mint levegő, még akkor
is, ha olyan jazzről beszélünk, amely nem kifejezetten a szellemi
önkielégítésről szól. Érthető módon nem akarhatja megtizedelni a
hallgatóit egy rádió
még akkor sem, ha jazzre szakosodott. A műfaj súlyosabb képviselőit
úgysem rádióban hallgatja az ember. De térjünk a Mizarra, merthogy a
dalversenyt ők nyerték. Sárközy Fanni (ének, billentyűs hangszerek),
Schneider Péter (gitár, szájharmonika, ének, vokál), Pusztai Gábor (dob)
és közreműködőként Gáspár Gyula (basszusgitár). Letisztult hangzás,
érthető ritmusok és harmóniák, dallamos refrének és verzék, egyszerű és
vidám szövegek. A Mizar zenéje tökéletes barátságban van a
rádióállomások zenei szerkesztőivel. Hogy is szokták mondani a
menedzserek? Igényes! És tényleg."
Kultura.hu
Smoothjazz-zel andalít a Mizar
2008. január 23.
"Megjelent a tavalyi év Jazzy
Dalverseny győztesének, a Mizar zenekarnak az első nagylemeze.
A Mizar zenekar 2002-es
megalakulása óta nyolc zenei versenyen mintegy tizennyolc zenei díjat
nyert el, több hazai filmalkotás zenéjét írta meg és rögzítette,
megismertette magát a hazai zenész szakmával és jelentős népszerűségre
tett szert az igényes
zenét kedvelő közönség körében. Ennek megkoronázása talán a 2007-es
Jazzy Dalverseny győzelmük volt, mely Újra a parton című szerzeményükkel
az elsőszámú hazai smoothjazz zenekarrá tette őket.
E győzelmüket csak hetekkel
követte első Leszek én�című albumuk megjelenése. A lemezen hallható
összes dal saját szerzemény. A zenéket Sárközy Fanni (ének, billentyűs
hangszerek) írja csekély kivétellel és ő az angol nyelven írt szövegek
szerzője
is, míg Schneider Péter (gitár, ének, harmonika) a magyar nyelvű
szövegeket szerzi. Pusztai Gábor (dobok, ütőhangszerek) többek között a
hangszerelés munkájából veszi ki részét, neki köszönhető a hangzás is,
hiszen ő keverte a lemezt. A korong egyrészt eklektikus, másfelől
viszont egységes. A dalok között fellelhető a lassú, minimál
hangszerelésű
jazz, a funky, a klasszikus smoothjazz, világzene, jazzpop, és ez a sor a
remix-el zárul. Mindezt átszövi a Mizar jellegzetes hangzásvilága.
Az élő fellépéseken és
versenyeken túl, a Mizar 2007-től rendszeresen hallható több fővárosi és
vidéki rádió műsorán. Zenéjük mostanra rendszeresnek mondható
gyakorisággal fordul elő különböző filmalkotásokban is: egészestés
mozifilmben, rövidfilmekben, vizsgaalkotásokban, televíziós műsor
főcímzenéjeként.
Lemezük elkészítéséhez
közreműködőként számos hazai és nemzetközi hírű muzsikust hívtak meg:
Gáspár Gyula - basszusgitár: Royal Express zk., Bacsa Zoltán - trombita:
a Kecskemét Jazz Orchestra szólistája, Csatos Ferenc - trombita: a
Dohnányi
Ernő Szimfonikus Zenekar tagja, Kovács Balázs - oboa: a Stuttgart-i
Rádió Filharmonikus Zenekarának szólistája, Latorczai Balázs -
didgeridoo: a népszerű Clubera zenekar tagja, Magyar Péter - harsona:
Patrizio Baeza zenekarának tagja, Mester Dániel - szaxofon: a Modern Art
Orchestra tagja, Novák Csaba - nagybőgő: Balogh Kálmán zenekarának és a
Palya Bea együttes tagja, Parov Nikola - kaval:
nemzetközileg ismert zenész, zeneszerző, korábban a Riverdance zenekar
(USA) tagja, többek között a Naplegenda című táncmű zeneszerzője."
Zenész magazin
Teljes Mizaria
2006. december 6.
"Nem merem határozottan állítani, hogy Mizar-ék minden tekintetben épeszű társaság. Sőt, igen enyhe vagyok, amikor azt állítom, csodabogarak.
Vegyük mindjárt példának Pusztai Gábort, aki a zenekar dobosaként működik. Igen ellentmondásos figura. Amellett, hogy idén diplomázik a Zeneművészeti Egyetem klasszikus szakán ütősként, bizony hajlamos arra is, hogy letekert ablakokkal, technoszemüvegben, citromsárga dzsoggingba tekeredve, kezében neonkék energiaitallal padlógázoljon végig a budapesti nagykörúton. Ugyanakkor a Folkestra zenekar színeit is képviseli, ami igencsak eltér ez előbbi két műfajtól, és akkor még nem beszéltünk a Mizarról... Ehhez képest Bakaja Peti, a Mizar basszistája, avagy mélyhang-felelőse, és emellett legnyugodtabb tagja, egyben az LFZE BP Jazz szakának hallgatója csodálatos sokhúros (vagy hat) hangszerét viszi a legtöbb fellépésre, majd minden koncert után komoly ábrázattal jelenti ki, hogy nem igazán találja a hangokat rajta. "úl sok a húr!" - mondja kaján vigyorral - És ha mindez még nem tette helyre a társaságot, akkor Jász Andris szaxofonvirtuóz, Bakaja Peti iskolatársa jelentkezik szólásra és kényszeríti a röhögéstől embriópózba a teljes Mizar gárdát egy "megtörtént esettel" lehetőleg mindezt főpróbán, a koncert előtt. Ki tudja, lehet, hogy a Freak zenekar soraiban is ezt műveli, mindenesetre szaxofonozni biztos szaxofonozik ott is. Általában mindez Bábiczki Bogit, a zenekar énekesét, hangulatfelelősét érinti a legnehezebben. Fókahangot kezd utánozni, és teszi ezt bele a mikrofonba. Sokan gondolhatják, hogy ez valamiféle performance előadás próbája, bevezetője, pedig nem. Bár ez már csak a koncert előtti próbák bírálható diszciplínája után lesz hihető, Bogi az Erkel Ferenc Zeneiskola Jazz-ének szakának hallgatója.
Sárközy Fanni, a zenekar szerzője, billentyűse sem éri be kevesebbel. Nem ismerek oly szerzőt, aki ilyen elbűvölő mosollyal, ilyen ártatlan pillantásokkal tudná közölni zenekarával, hogy négynegyedes dalában egyetlen háromnegyedes ütem kapott helyet, illetve egy alapvetően háromnegyedes dala is rendelkezik egy ötnegyedes ütemmel. Az ilyen bejelentéseket a Mizar egy perces néma csenddel fogadja. Őszintén kíváncsi vagyok, hogyan zajlik majd Fanni diplomakoncertje idén a zeneakadémián. Nem lesz egy élményszegény nap a tanári kar számára sem, az biztos!
Végül a habot Schneider Peti, gitáros teszi fel az i-re. Legutóbb, attrakcióként az egyik koncerten guggolva adta elő a "Nájt rájder" jól ismert motívumának hosszú perceken át tartó parafrázisát, mely fordulattal nemcsak a közönség elképedéssel elegyített megrökönyödése volt ujjal tapintható, hanem a zenekar is csak tátott szájjal állt a nevettető tünemény előtt. Peti mély nyomokat hagyott az Erkel Ferenc Zeneiskola jazz-gitár szakán.
És ha a kedves Olvasó most azt képzelné, hogy a Mizar formáció valamely cseh vígjátékba illő sramlizenét tár a nagyérdemű elé koncertjein, az téved. A banda a jazz és a funky között lavírozgat félúton, néha ki-kibillenve egyik vagy másik felé, attól függően, hogy a Millenáris hangulata kíván meg lágyabb szólamokat, vagy EFOTT-i pörgés követel groove-ot. És hogy ez nem bizonytalan ingadozás, arról tanúskodik az LGT Fesztivál országos tehetségkutató versenyének szakmai zsűrije, mely a Mizarnak 2002-ben második helyezést ítélt. Hogy pontosan mire is, az kiderül a www.mizar.at.hu weboldalon, ahol minden más is megtudható a Mizar-ról."
)
